A legboldogabb család sosem a tökéletes család

Boldog, elégedett és mosolygós családok képeivel van tele a média. Ezeket a képeket nézegetve sokunknak elfacsarodhat a szíve: a miénknél minden család boldogabb ezen a világon. De vajon létezik egyáltalán tökéletes család?

Persze. Mindig a másé. Hiszen nálunk nincs olyan nap, amikor minden tökéletes lenne, nincs olyan nap, amelyiken senki sem fáradt, ellenben mindenkinek van kedve főzni, pakolni, játszani, társasozni, vagy csak úgy egymás mellett lógni.

A közösségi média nem viszonyítási pont

Fogadjuk el, sajnos egy olyan világban élünk, ahol nemcsak a reklámok, de pár éve már a közösségi média is nagyban befolyásolja életünket, életszemléletünket: ismerőseink életüknek legfontosabb, legintimebb és nyilván legboldogabb pillanatait teszik az orrunk elé, s mi hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ők bezzeg egész nyáron nyaralnak, a nyaralás alatt nem veszekednek, nem lesz lázas a gyerek, és egyetlen poggyászuk sem tűnik el. Pedig a jól elkapott, tökéletes pillanat elszáll, és valójában senkinek sem csupa móka és kacagás az élete, bármennyire ügyesen bizonygatja is ennek az ellenkezőjét. Természetesen a legszebb pillanatokra szeretnénk emlékezni, azokat örökítjük meg a telefonunk segítségével, de kifejezetten álszent dolog tagadni, hogy vannak nehézségeink. Persze szelektálni lehet, sőt kell is, ám egy gondolkodó, érzékeny léleknek szét kell tudnia választani a látszatot az igazságtól, és a valóság, nem pedig egy lehetséges valóság szerint illik berendezkedni.

Persze ahogy legtöbben nem szeretünk mások előtt veszekedni vagy fontos családi problémákat firtatni, így azt sem szeretjük, ha mások látják gyengeségeinket, és hogy nem vagyunk tökéletesek. Minél kevésbé érezzük magunkat jól, annál mélyebbre igyekszünk ezt elrejteni. Egy önazonos ember tud mit kezdeni negatív érzelmeivel, elfogadja, sőt néha még ki is tudja mutatni őket, ám valaki, aki sérült és bizonytalan, az egészen biztosan azt érzi, rejtegetni kell ezeket.

Vegyük le a rózsaszín szemüveget

Nézzük ezentúl a közösségi médiát egy olyan szemüvegen keresztül, mely már tudja, egyszerűen nem létezik olyan, hogy tökéletes család.

És sose hasonlítgassuk magunkat vagy családtagjainkat félig idegen emberekhez, mert lehet ugyan, hogy egy volt osztálytársunk kedd este spontán rózsacsokrot kapott a férjétől, ám nem tudhatjuk, mi történt hétfő este…

A család nem egy passzív, megkövült egység, hanem egy dinamikus, folyton változó, élő organizmus, amitől végeredményben nem várhatjuk el, hogy állandóan ugyanaz az arcát mutassa felénk. Arról nem is beszélve, hogy csodálatos tükör is egyben, mely hűen tükrözi is a mi lelkiállapotunkat, elégedettségünket, hangulatunkat. S mivel legjobb tudásunk szerint tökéletes ember nem él ezen a földön, így könnyen kiszámolható, hogy tökéletes család sem létezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy törekedni sem kell rá, s hogy valaha is megállhatunk. Folyamatosan dolgozni kell önmagunkon, és egymáson is, hogy napról napra jobb legyen közöttünk a kapcsolat, s hogy ne csak fizikailag, de érzelmilg is biztonságban érezzük magunkat szeretett családunkban.