Az aktív állampolgárságra nevelés új koncepciója
Az aktív állampolgárság megújult szemlélete arra helyezi a hangsúlyt, hogy az emberek aktívan vegyenek részt a közösségük életét alakító folyamatokban; továbbá, hogy az emberi jogok felelősséggel és tevékeny részvétellel valósulhatnak meg igazán. Az aktív állampolgárság tanulás révén fejlődik ki. Az iskolai állampolgári nevelés nemcsak információt és tudásátadást tartalmaz, hanem a készségek fejlesztését és attitűdök formálását is célul tűzi ki. Ha szeretnénk megújítani a demokráciát, össze kell kötnünk a politikát az emberek mindennapi életével, a politikát és az állampolgárságot pedig olyan hétköznapi dologgá kell tennünk, amely megfelel a polgárság mindennapos közösségi élményének. Az aktív állampolgárság sarkalatos pontja az érzelmi komponens, amely arra utal, egyénként megélhetővé válik, hogy el lehet érni dolgokat, és hatást lehet gyakorolni a világra.
A mai fiatal korosztály úgy véli, hogy a politika nem az ő közvetlen elvárásaikra összpontosít, bár vannak egyértelműen meghatározott prioritásaik, amelyekkel törődni kellene. Elvárásaik részben saját rossz tapasztalataikra (munkanélküliség, tanuláshoz jutás korlátai) épülnek.
Ugyanakkor nem látja ezeket a politika napirendjén, pedig lenne azokat miből megvalósítani.
Következetesek abban, hogy az egészséget és a boldogságot tekintik elsődlegesnek, és a közfinanszírozást is ennek, azaz az egészségpolitikai céloknak, a munkahelyteremtésnek, az oktatásnak, a szegénység elleni küzdelemnek és a zöld gazdaság megalapozásának rendelnék alá.
Az aktív állampolgárságra nevelés az utóbbi években kulcsfontosságú téma szerte Európában és a világban. Koncepciója ugyanakkor továbbra is vitatott, még mindig alakulóban vannak az ezzel kapcsolatos politikák, gyakorlatok és az erről szóló vizsgálatok, és nincs minden kérdésére válaszunk. A társadalmainkban zajló – nem csak a társadalmi és politikai intézményekre vonatkozó – reformokkal egyidejűleg megfogalmazódott az az elvárás, hogy az aktív állampolgárságra nevelés koncepcióját is fejlesszék. Fontos előrelépés, hogy a koncepció az oktatás területét is elérte.
Az aktív állampolgárságra nevelés sok országban egyre inkább beépül az oktatást – a tananyagot, az iskolákat és a felső, valamint a felnőttoktatási intézményeket – érintő reformfolyamatokba.
Ha a különböző országokban zajló oktatási reformokat nézzük, az aktív állampolgárság témaköre mindenhol megjelenik. Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy ez a terület versenyben áll más prioritásokkal, és mind nemzetközi, mind helyi szinteken küzdenie kell az őt megillető helyért. Tehát elég nagy a tét.
Miért került az aktív állampolgárság olyan előkelő helyre a most folyó oktatáspolitikai vitákban és reformokban? Mindez a napjaink társadalmaiban tapasztalható globális változásra való reagálás következménye, és ahhoz a pozitív vízióhoz kapcsolódik, amely azt vetíti előre, hogy milyen irányba kellene tartaniuk, hogyan kellene működniük a társadalmaknak. Pozitív válaszként született a demokratikus deficit által támasztott kihívásokra, arra a tényre, hogy az emberek – különösen Nyugat-Európában – már nem foglalkoznak oly módon a civil és polgári intézményekkel, mint korábban. Ez eltérő mértékben a világ minden országára igaz, és a hiány megszüntetésének módjára adható válaszokban kulcsfontosságú szerep jut a közoktatási rendszereknek.
Az átalakuló társadalmi formációk miatt – ez különösen a fejlett nyugati világra igaz – ma már kizárólag a közoktatási rendszeren keresztül lehet egybegyűjteni a fiatalokat. Emiatt nagy nyomás nehezedik az oktatási intézményekre, hisz túl sok különböző dolgot kell közvetíteniük és nyújtaniuk. A közoktatási rendszer segíthet abban, hogy felkészítsük a jelenlegi és eljövendő generációkat arra, hogy minden gyermek és fiatal kellően magabiztos és képzett legyen: feleljen meg az egyre gyorsabban változó világ kihívásainak olyan bizonyítvánnyal a zsebében, amelyben a bizonyosság, a bizalom, a vízió/elképzelések és a remény szerepelnek. Tehát a munka részét képezi az is, hogy a fiatalok tájékozott, aktív, magabiztos és felelős állampolgárokká váljanak.
2026-ról
Ha ez a vízió 2026-ról, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy a közoktatási rendszer a jelenlegi formájában és szervezettségében milyen mértékben tud megfelelni ezeknek az igényeknek. Az egyik kihívás, amelyre választ kell adnia, nem más, mint maga az aktív állampolgárság, hisz ez is része a 2026-beli gyermekről szóló víziónak. Tehát a kérdés az, hogyan induljunk el a jelenlegi állapotból, hogy biztosítsuk kivétel nélkül minden fiatal számára, hogy rendelkezzen azokkal a készségekkel, tudással és képességekkel, amelyek az élet részét képezik egy modern társadalomban. A brit miniszterelnöki hivatal frissen kiadott jelentése kilenc különböző stratégiai kihívást határoz meg Nagy-Britannia számára a következő tíz-húsz évre. Figyelemre méltó, hogy milyen hangsúlyosan jelenik meg benne a sokféleséggel való együttélés, a társadalmi integráció és a részvétel szükségessége.
Ha szeretnénk megújítani a demokráciát és a civil társadalmat, újra össze kell kötnünk a politikát az emberek mindennapi életével, össze kell kapcsolnunk az egyént a közösséggel, a civil és politikai intézményekkel, a politikát és az állampolgárságot olyan hétköznapi dologgá kell tennünk, amely megfelel az állampolgárok mindennapos közösségi élményének.
Ehhez sok-sok aktív állampolgár részvétele szükséges. A kollektív fellépésbe vetett hit megerősödése valóban eredményezhet változást. Ezért ha megnézzük, milyen kapcsolat van a demokratikus deficit, a polgári megújulás, az aktív állampolgárság és a közoktatási rendszer reformja között, látnunk kell, hogy ezeket folyamatosan újra kell gondolnunk és meg kell újítanunk.
A közoktatási, és felnőttoktatási reformnak része, hogy a fiatalok aktív állampolgárokká váljanak.
Ez a koncepció nem csupán azt tartalmazza, hogy az állampolgárságra nevelés az iskolai tanterv részévé váljék, hanem az oktatási rendszer egészének hosszú távú céljait is magában foglalja. Az a kérdés, hogyan emelhető be az aktív állampolgárságra nevelés az oktatás rendszerébe úgy, hogy eredményei megjelenjenek a közösségi életben, és az iskolák, illetve a gyerekek a tevékenységeik révén kapcsolódjanak valamilyen közösséghez, és próbáljanak változtatni a környezetükön. Talán ennek köszönhető, hogy sok országban a politikusok is érdeklődést mutatnak az aktív állampolgárság kérdése iránt, a téma megjelenik a reformokban és a társadalmi vitákban. A létező szokások és normák megváltoztatására van szükség, ezért került széles körben napirendre ez a feladat.
Az aktív állampolgárság még alakulóban lévő koncepció, és sok munka van még hátra e terület elméleti és filozófiai megalapozásáig. Az aktív állampolgárság fogalma összekapcsolódik a polgárságról és az állampolgárságról alkotott változó elképzelésekkel.
Leginkább arról szól, hogy aktívan vegyünk részt a közösségünk életét alakító folyamatokban, hogy vannak állampolgári jogaink és polgári felelősségünk, és vannak állampolgári cselekedeteink is. Nemcsak arról szól, hogyan legyünk állampolgárok, hanem arról is, hogy mit kell tennünk ennek érdekében. Az aktív állampolgárság tanulás révén fejlődik ki. „ Jó gyakorlatok”, és egyben segítségnyújtás a felnőttképzés területéről:
A „Minden gyermek számít” (Every child matters) kormányzati program értelmében minden körülményt figyelembe kell venni, amelyben a gyermekek felnőnek. Nemcsak az oktatást, hanem családi hátterüket, közösségi életüket, szociális helyzetüket is ismernünk kell, ehhez szükség van arra, hogy összehozzuk az oktatást, az egészségügyet, a szociális és jóléti területet.
Felnőttképzés mint az Aktív Részvételi Állampolgárság Eszköze (EduMAP)
Az EduMAP Horizon 2020 kutatási program, amely azon fiatalok oktatási szükségleteire fókuszál, akik alacsony szintű általános és funkcionális írás-olvasás képességgel, nyelvi hiányosságokkal és kulturális ismeretekkel (pl. külföldi bevándorlók, etnikai kisebbségek, fogyatékkal élők, gyermekvédelmi gondoskodásba kerültek és más perifériára szorultak) rendelkeznek, továbbá azokra is, akik kihullottak az iskolarendszerből, valamint akik hátrányos helyzetük miatt nem részesülnek oktatásban vagy képzésben.
Az alapvető cél, hogy segítséget nyújtsanak az európai, nemzeti és helyi jogalkotóknak, oktatási hatóságoknak és oktatóknak a felnőttképzés szabályait és gyakorlatait a sebezhető helyzetben lévő fiatal felnőttek szükségleteire és igényeire szabni.
A központi kutatási kérdés: Milyen szabályok és gyakorlatok szükségesek a felnőttképzés területén, annak érdekében, hogy a társadalmi kirekesztettség veszélye alatt álló fiatal felnőttek az aktív állampolgárságon keresztül bevonódjanak a felnőttképzésbe Európa-szerte?
