E két kategóriából választva évtizedekre meghatározzuk a karrierutunkat, ezért a kérdés rendkívül nehéz, és sok kockázatot rejt.

A generalista
A vezető vagy specialista mellett van egy harmadik lehetőség, a generalista, de ők általában nem beosztotti viszonyba, állásba kerülnek, sokkal inkább egy saját kisvállalkozásban dolgoznak úgy, hogy mindenhez érteni kell, majd a vállalkozás bővülésével belesodródnak valamelyik irányba. Általában vezetők lesznek, és sajnos nem mindig jó vezetők. Nekik a vezetői képzések segíthetnek, ami sikeres vállalkozóvá és vezetővé teszi majd őket.

A generalista, beosztotti pozícióban is „mindenki csinál mindent” munkahelyre kerül általában, ami széleskörű tapasztalatot ad egy adott szakterületről, ám benne van a túlterheltség veszélye. Ebből előbb-utóbb ki kell majd lépnie, és akkor előkerül a címbeli dilemma: vezető vagy specialista.

A vezető
Vezetővé ritkán lesz valaki a saját döntése mentén. Az első vezetői pozíció a legtöbbek életébe általában úgy érkezik, hogy kinevezik, felajánlják számára a pozíciót sok évnyi szakmai munka után. Az álláskeresés során ritkán sikerül vezetői tapasztalat nélkül vezetői állást elnyerni álláspályázattal, de persze kivételek mindig vannak. Egyes cégek maguk indítanak vezetői utánpótlás progamokat, ahol a saját soraikból választják ki a cégük jövőbeli vezetőit, és tanítják különböző módszerekkel (pl. személyes projektek, ún. „pet projectek” útján, mentoring módszerekkel, klasszikus vezetői kurzusok mentén.) Azaz akinek vezetői törekvései vannak, már akkor kérdezhet erről állásinterjún az adott cégtől, amikor még nem vezetői állásra jelentkezik. A vezetővé válás egy nagy cégben ilyen módon egy hosszútávú karrierterv egyik megfogalmazott célja lehet.

A specialista
A munkájáért járó juttatásai alapján pont olyan megbecsült – jól fizetett – ember, mint a vezető. A különbség a funkcióban van, amit betölt a cégnél. A specialista mély és alapos tárgyi tudással rendelkezik egy adott témában, a vezető pedig egy „vezetői nézetből”, azaz nem olyan mélyen, de egyéb kapcsolódó pontokat is vizsgálva hoz döntést egy-egy témáról. A specialista karrierlehetőségei abban a szakmai, akár tudományos ágban vannak, amikben mozog, de van egy hatalmas kockázata is: ha valaki egy bizonyos témára, pl. technológiára specializálódott, az magában hordozza a veszélyt, hogy a technológia elavulásával az évek alatt felépített mély, speciális tudása értéktelenné válik. A technológiai fejlődés által előfordulhat, hogy hirtelen nagyon sokat fog tudni – a semmiről. Ez akár hetek alatt megtörténhet vele. Azaz legalább 2-3 témában kell specialistának lennie ahhoz, hogy ne legyen állandó veszélyben a karrierje.

A személyiség
A fentiekből látszik, hogy a dilemma eldöntését alapvetően befolyásolja, hogy az adott embernek milyen a személyisége – de mégsem teljesen. A két pólus átjárható, egy vezető is elmélyülhet szakmai témában annyira, hogy specialistává váljon, egy specialista is ki tud vívni a tárgyi tudásával olyan tekintélyt, hogy vezetőként is elfogadják. Mégis, a vezetőből specialista tűnik nehezebb váltásnak a tapasztalatok alapján, és érdekes módon pont állásváltáskor: aki lemond a vezetői karrierjéről, azt mindenképpen visszalépőnek fogják tekinteni. Azaz maga a munkaerőpiac nem fogja ezt engedni az egyénnek, aki, ha specialistává akar válni, leginkább tanácsadóként fog működni a jövőben, egy saját kis cégben. És akkor egy igen érdekes életpálya rajzolódhat ki: generalistából vezető, vezetőből generalista, generalistából specialista… A dilemma marad, a megoldás pedig mindig az egyéni ambíciókon fog múlni – hagyjuk tehát kibontakozni ezeket.