Miért érezzük néha lehetetlenül nehéznek a nyelvtanulást? Hogyan lehetne könnyebb, és mennyit kell egyáltalán foglalkoznunk a tanulással? Nyelvi trénert kérdeztünk.
Szódolgozatok, bonyolult nyelvtani szabályok, megtanulhatatlan kiejtés: sokunk mumusai a nyelvtanulásban. Lehetne másképp is tanulni? Gellén Zsuzsannát, a győri MAG.AM Idegennyelvi Műhely és Közösségi Tér angol nyelvi trénerét és nyelvi coach-át kérdeztük.
„Az a helyzet, hogy mindenki szeretne idegen nyelveket beszélni, de senki sem szeretne tanulni. Ez az ellenállás nem a mi hibánk, sokan rossz tapasztalatokat szereznek az iskolában, sokan küzdenek önbizalomhiánnyal, nem mernek megszólalni. Az sem szerencsés, hogy a magyar nyelv nem hasonlít semmire, ezért nekünk nehezebb az idegenek nyelvek elsajátítása. A jó hír viszont, hogy a nyelvtanulásunk sikere a főként a hozzáállásunkon múlik: a hozzáállásunkon pedig könnyebben változtathatunk, mint gondolnánk.”
Nem minden az óraszám
Mennyi időt kell a nyelvtanulással töltenünk, hogy középfokú nyelvvizsgát szerezzünk egy idegen nyelvből? „Létezik a referenciakeret fogalma: ez 600 órában állapítja meg a B2-es szint eléréséhez szükséges tanórák számát. Ezt a számot szokás mondani, hogy képet kapjunk a nagyságrendről, de fontos tudni, hogy egy szorgalmas, motivált nyelvtanuló ennek töredéke alatt is eljuthat a nyelvvizsgáig – és fordítva is lehetséges, van aki évtizedek óta próbál megtanulni angolul vagy németül.”
Ezért jobb, ha az órák számlálgatása helyett átállítjuk a gondolkodásunkat: Zsuzsi szerint a siker kulcsa lehet a nyelvtanuló és nyelvhasználó életstílus kialakítása.
„Ha a prioritási listánk élén szerepel az angol vagy a tanult másik idegen nyelv, ha minden nap foglalkozunk vele, az rengeteget számít a nyelvórák mellett. Nem arra gondolok, hogy minden nap tanuljunk meg 30 új szót, sokkal jobb, ha például megnézünk egy filmet eredeti hanggal és felirattal, híreket olvasunk a tanult nyelven, vagy átállítjuk a kedvenc applikációinkat angolra, németre, spanyolra.”
Lehet szórakoztató a tanulás
Ez a gondolkodásmód segít a motivációnk megtartásában is: „A saját diákjaimnak mindig azt tanácsolom, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozzanak angolul, amikben örömüket lelik. Legyen az egy recept vagy egy vicces idézet megértése, egy videó meghallgatása eredeti nyelven. Bár távlati célként nyilván a folyékony beszéd lebeghet a szemünk előtt, sokkal jobb, ha rövid távú célokat is kitűzünk magunk elé: ma elolvasok egy angol nyelvű blogbejegyzést, vagy ma végignézek egy részt a kedvenc sorozatomból angolul.”- ajánlja Zsuzsi.
A rövid távú célok kipipálása ráadásul örömtelivé teszi a tanulást is:
„A sikerélmények visznek tovább. Az oktatás nálunk hagyományosan hibaorientált, könnyű kudarcélményeket szerezni, és sokan vannak úgy, hogy jön egy kudarc, és borul az egész. Meg kell tanulnunk tanulni is. Fontos tudatosítani, hogy a tanulás nem áldozat, nem munka, nem szenvedés. A tanulás lehet öröm és játék. De ehhez ismerni kell a saját motivációnkat, hogy nekünk milyen lehetőségekre fogja kinyitni az ajtót, ha beszélünk egy új nyelven?”
Ez a kulcsgondolat korábbi, programozóképzésekről szóló cikkünkben is felmerült: úgy tűnik, hogy szinte mindegy mit tanulunk, sokkal fontosabb, hogy a céljainkkal legyünk tisztában.
Ismerkedjünk meg több tanulási módszerrel, nyelviskolával és nyelvvizsgatípussal! Bár az alapok nagyjából megegyeznek, a nyelvtanárok személyisége és szakmaisága változó, és még a vizsgakövetelmények között is találunk apróbb különbségeket. „Érdemes kipróbálni több tanárt és óratípust, mindenkinél más válik be. A nyelvvizsgáknál pedig az a fő kérdés, hogy mire tervezzük használni a papírt. Ha külföldön szeretnénk munkát vállalni vagy továbbtanulni, akkor nem lehet kérdés, hogy nemzetközileg elfogadott vizsgát kell választanunk.”
Gondoljuk át, hogy miért lenne hasznos számunkra egy új nyelvtudás, egy friss nyelvvizsga? Képzeljük el, mennyivel könnyebb lesz a kommunikáció külföldi utazásokkor, milyen szakmai előrelépési lehetőségek vagy magasabb fizetés lehet az eredménye a befektetett energiának!
Ne kifogásokat keressünk, ne bánkódjunk az esetleges út közbeni kudarcokon! Koncentráljunk az elért apró sikerekre, és ne tévesszük szem elől a célunkat.
Vágjunk bele!