Javában tart a nyár, és a legtöbben már alig várjuk, hogy kipihenhessük az elmúlt hónapok fáradalmait. Utánajártuk, mire érdemes odafigyelnünk, ha a szabadságunkat tervezzük.

Ahhoz azonban, hogy a szabadság akkor és úgy teljen, ahogy elterveztük, nem árt ismernünk a törvény szabta kereteket. „Bár a köznyelv szerint kivesszük a szabadságot, valójában azonban azt a munkáltató adja ki” – hívja fel a figyelmet a leggyakoribb félreértésre dr. Goda Mark ügyvéd és munkajogi szakjogász, aki a további tudnivalókat is megosztotta velünk.

Ami jár, annak vannak feltételei

A Munka Törvénykönyve minden munkavállalónak húsz nap alapszabadságot ír elő, ami az életkorral arányosan emelkedik. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem ennyit használhatunk ki szabadon! „A jogszabály arra ad lehetőséget, hogy a munkavállaló évente hét nap szabadságáról rendelkezzen szabadon, azaz ezt a hét napot a munkáltatónak – legfeljebb két részletben – akkor kell kiadnia, amikor azt a munkavállaló kéri. Ahogy az összes többi szabadságnapot, úgy ezeket a napokat is előzetesen engedélyeztetni kell: a szabadságigényt legalább tizenöt nappal előbb jelezni kell a munkaadó felé. Később is megtehetjük, de ilyen esetekben, teljes mértékben a munkáltatón múlik, hogy a kért szabadságot kiadja-e, vagy sem” – osztja meg dr. Goda Mark.

Jó, ha tudjuk, hogy felettesünk indokolt esetben nemet is mondhat a kérésünkre. „A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt a munkáltató megtagadhatja a munkavállaló szabadságra vonatkozó kérését. Ilyen jogszerű indok lehet például, ha a cég húsz alkalmazottjából tizenöten egyszerre szeretnének szabadságra menni és a hirtelen magas létszámhiány veszélyeztetné vagy akadályoztatná a cég működését. Hasonló a helyzet akkor is, amikor a vállalat könyvelője májusban, az üzleti év zárásakor szeretne távol lenni, ugyanis határnapra kell elkészítenie a mérleget és ezzel együtt az üzleti év zárását. Amennyiben a szabadságengedély kiadását követően váratlanul bekövetkezik az említett körülmény, a munkáltató szintén jogszerűen vonhatja vissza az engedélyt” – figyelmeztet a szakember.

És hogy mennyi lehet a leghosszabb szabadságunk? A válasz nagyban függ a munkáltatótól, azonban „a jogszabály előírja, hogy a munkáltató évente legalább egy alkalommal köteles úgy kiadni a szabadságot, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ez nem tizennégy nap szabadságot jelent, hanem például egy normál, hétfőtől péntekig tartó munkarendet alapul véve, tíz nap szabadságot, és a két hétvégét is beleértve mentesül tizennégy napra a dolgozó a munkavégzés alól. Ettől eltérően kizárólag akkor lehet eljárni, ha erről a munkaszerződésben megállapodott velünk a munkáltató” – emeli ki interjúalanyunk.

Ha valami váratlan történik

Sok munkahelyen bevett gyakorlat az év elején rögzített szabadságolási terv, amit ugyan a törvény nem ír elő, mégis nagy segítség a munkáltatónak, mivel így elkerülhető, hogy többen is egy időben legyenek szabadságon, ilyen módon pedig munkavállalóként a mi érdekünk is előre tervezni. Ennek ellenére előfordulhatnak váratlan helyzetek, amelyek komolyan érinthetik a szabadságunkat. „A törvény lehetőséget ad arra, hogy a munkaadó visszahívja szabadságáról a munkavállalót, amennyiben azt a már korábban is emlegetett kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok indokolttá teszi. Ilyenkor a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló ezzel kapcsolatban felmerült kárát, például az utazási költséget vagy a szállás sztornózásának költségét. Lényeges, hogy a szabadság helyszínéről a munkavégzés helyére történő visszautazás nem szabadságnak, hanem fizetett távollétnek minősül” – részletezi a szerencsére nem túl gyakori szituációt dr. Goda Mark.

Sajnos az is előfordulhat, hogy megbetegszünk a szabadságunk alatt. Bár erről a kérdésről a Munka Törvénykönyve nem rendelkezik, a joggyakorlat azonban egyértelmű a szakember szerint: „a munkavállaló két jogcímen egyidejűleg nem lehet távol a munkahelyétől. Ha például a szabadság első napjaiban belázasodik, vagy egyéb okból keresőképtelenné válik, fel kell keresnie az orvost, aki igazolja, hogy keresőképtelen állományba vette. Ezt azonnal jeleznie kell a munkáltató felé is, aki köteles a nyilvántartást és a kiírt szabadságot módosítani, betegszabadságra (adott naptári évben a betegség első tizenöt napja) vagy táppénzes állományra.”

A két jogcím elve igaz a kismamákra is, de természetesen nekik is jár a rendes szabadság: „a szülési szabadság idejére és a fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára is jár a rendes szabadság, de mivel a kismama más jogcímen van távol a munkahelyétől, ezért a felgyülemlett szabadság a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem adható ki, amíg a munkavállaló fizetés nélküli szabadságon van. Ha ez az akadály elhárult, azaz véget ért a gyermekgondozás céljából igénybevett fizetés nélküli szabadság, attól a naptól számított hatvan napon belül kell újra kiadni a felgyülemlett szabadságot” – teszi hozzá a munkajogász.

Pénzre nem váltható

Habár még csak év közepe van, mégis ajánlott szem előtt tartanunk, hogy a nekünk járó szabadságot a munkáltatónknak év végéig, azaz december 31-ig ki kell adnia. „Két esetben lehet ettől eltérés: amennyiben a munkaviszony október 31-ét követően kezdődik, ekkor a következő év március 31-ig adható ki a szabadság. Vagy ha a kollektív szerződés rendelkezik arról, hogy kivételesen fontos gazdasági érdek fennállása esetén a szabadság szintén átvihető március 31-ig. Viszont a szabadságot a munkáltató pénzben kizárólag egy esetben válthatja meg, mégpedig ha megszűnik a munkaviszony, az egyéb esetek nem jogszerűek” – hangsúlyozza interjúalanyunk.